– Természetesen, hangsúlyosan jelen lesz, de nem csak erről fogunk beszélni, hiszen jelenleg az agráriumot négy baj is sújtja, amelyek közül az aszály csak egy. Az egyik ilyen nagy gond a kiszámíthatatlanság. Ezzel minden területen szembesülünk, minden egyéb gazdálkodásunkat negatívan befolyásoló tényező közös eredője ez. Kiszámíthatatlan a termékpálya: nem tudni például, mikor és hogyan jelenik meg a világkereskedelemben az ukrán kukorica és búza, ezzel összefüggésben pedig, nem tudni, milyen piaca lesz az egyes terményeinknek. A nagy feldolgozók ugyanis, akár azt is meglépheti, hogy csak ukrán kukoricára építenek, és nem vesznek egy gramm máshol termelt terményt sem. A másik nagy baj a háborút, ami különösen a beszerzés területén generál számunkra óriási bizonytalanságot. Korábban nagyon sok Ukrajnában termelt vetőmagot használtunk, ma viszont kérdés, megtermelik-e egyáltalán az ukránok ezt a vetőmagot, és ha igen, ide tud-e érni őszre, tavaszra, amikor majd vetni kell. A harmadik gondot az elszabaduló árak okozzák. Hiperinfláció van a mi beszerzési piacainkon is, aminek hatásai nagyon élesen jelentkeznek például a műtrágya esetében. A gyártók ugyanis, már most beárazzák a gáz elképesztő drágulását, bekalkulálják a gázellátás akadozásából adódó veszteségeket, és ha úgy látják, hogy nem éri meg nekik termelni, akkor leállítják a gyártást, bezárják az üzemet. Ez pedig olyan műtrágya hiánnyal fenyeget, aminek következményei beláthatatlanok. A leges legsúlyosabb gond azonban, valóban az évszázad aszálya, ami ráadásul, Kárpát-medence specifikus. Ha ránézünk a meteorológiai térképre, látszik, hogy Magyarországon kívül leginkább Románia egyes területeit és Szerbia északi részét sújtja. Nincs ekkora probléma Lengyelországban, nincs akkora probléma Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, de Olaszországban sem, Csehországban sem. Úgy gondoljuk, ezek után ki kell mondani, hogy a Kárpát medencében nemcsak gyümölcsöt, zöldséget nem lehet ma már intenzív művelés nélkül, öntözés nélkül termeszteni, de ugyanez jórészt igaz az egyéb szántóföldi növénykultúrákra is. Viszont, ha ezt elfogadjuk azonnal jön a kérdés, van-e, lesz-e víz, illetve, szabad-e vizet használni. Mivel ezek a kérdések jelen helyzetben igen élesen merülnek fel, a növénytermesztési tanácskozás arról fog szólni, hogy a kormányzatnak, a kamaráknak és a termelőknek milyen válaszai vannak ezekkel kapcsolatosan. Mindenkit az érdekel leginkább, hogy a vízellátás javítását, az öntözővíz földekre juttatását célzó koncepciók hol állnak, megvalósíthatóak-e vagy sem.
– Tudomásom szerint Szabolcsban-Szatmár-Bereg megyében a víz visszatartást célzó beruházások már a kiviteli terveknél tartanak, épül a Civaqua első üteme, és ha minden igaz, év végére ott lesz a Tisza vize a Debrecen nyugati részén folyó Tócó patakban. Az az elképzelés viszont, hogy Ceglédig nyomassák fel a Duna vizét napelemek által termelt energiával, majd engedjék le gravitációval a Homokhátságon, még messze nem tart itt, és hasonló a helyzet a Tiszára tervezett csongrádi duzzasztóval, valamint a Paks 2 hűtővizének öntözésre történő felhasználását célzó koncepcióval is. Mindez állami beruházás lenne, ám a földek öntözővízzel történő ellátását részben a gazdák tulajdonában és fenntartásában lévő öntözőművekkel ítéli megoldhatónak több dolgozat, köztük a MAGOSZ ezzel kapcsolatos koncepciója is.
– Igen, többek között ezek a projektek érdekelnek minket is. Itt is összejön egy csapat, nagyszerű emberek, ők ezekről fognak beszélni, és aki őket hallgatja, reméljük, hogy gazdagabban fog hazamenni. Fontos ugyanakkor megérteni, hogy a gazda nem infrastruktúrát akar birtokolni, hanem, vizet akar venni. Azt akarja, hogy építsék ki számára a megfelelő infrastruktúrát, és mondják meg neki, mennyibe kerül egy köbméter víz. Mivel a mi családi vállalkozásunk is folytat szántóföldi növénytermesztést Létavértes környékén, ebben a kérdésben magam is érintett vagyok, és azokkal értek egyet, akik ez utóbbi rendszer mellett érvelnek. Dél-Olaszországban például, több tízezer hektáron működik egy olyan rendszer, ahol a gazda az egy évre előre megvett kvótáját terhére üzemelteti a birtoka szélén lévő öntözőrendszert. Maga dönti el, hogy a megvásárolt mennyiséget hány alkalommal akarja kiöntözni, öntöz-e egyszerre 300 millimétert, vagy csak harmincat, vagy hármat. A portugálok, egy hatalmas víztározót építettek az öntözés megoldása érdekében, ami gigantikus pénzbe került, de három év alatt megtérült. Ezzel azt akarom mondani, hogy a víz földekre juttatása, a vízellátás biztosítása teljes körű állami szerepvállalás nélkül nem megy.
– Ilyen beruházásokra az EU nem ad pénzt.
– Akkor is meg kell csinálni. Én szívesen kifizetem előre tíz évre az éves kvótamennyiségemet, de de nem csak én, az összes gazda szívesen megteszi ezt. Erről csináltam egy interjút azokkal a létavértesi gazdákkal, akiktől kukoricamalmunk működtetéséhez terményt vásároljunk. Mindannyian benne vagyunk abban, hogy akár tíz évre előre kifizetjük a szükséges víz kvótáját – ezzel is támogatva a megfelelő infrastruktúra kiépítését.
– A szárazság kapcsán nagyon sokan felteszik a kérdést: mi az oka annak, hogy a Kárpát-medencében alakult ki a legsúlyosabb aszály. Keresnek erre választ a Farmer-Expó szakmai beszélgetésein?
– Igen, és én egyet is értek azzal a megközelítéssel, amivel a Farmer-Expón előadó szakértők élnek. Szerintük ugyanis, fontos lenne megvizsgálni, tettünk–e valami olyat, ami hozzájárult a Kárpát-medence ilyen szintű kiszáradásához. Hozzájárult-e ehhez mondjuk az, hogy 200 éve a termőterület növelése érdekében lecsapolták az Ecsedi-lápot, majd nem sokkal utána szabályozták a Tiszát. Mivel a Dunántúlon nincs akkora aszály, mint a Dunán innen, annak megértése is nagyon fontos a jövő szempontjából, hogy mi ennek az oka. Kérdés, lehet- összefüggés az aszály és az Alföldön jellemző nagy táblás művelés között. Lehetséges-e, hogy a Dunántúl kedvezőbb klímája annak köszönhető, hogy ott több az erdő, ami pozitívan hathat a légkörre, pozitívan hathat a csapadék kialakulására. Előadónk lesz egy klímakutató is, aki szélesebb összefüggésben világítja majd meg ezeket a kérdéseket.
– Az aszályra való tekintettel felállt az Agrár Operatív Törzs, ami négy pontból álló javaslatcsomaggal állt elő. Nagy István agrárminiszter saját facebook oldalán ismertette is, milyen intézkedésekkel lehet ad hoc hirtelen segíteni az agrárgazdaságnak. Ezek között szerepel az idén szeptembertől jövő decemberig tartó hitelmoratórium, a egy hárommilliárdos szállítási támogatási keret, amit az állattartók takarmányellátásának segítésére szánnak, 1,4 milliárd forint jut a mezőgazdaságot kiszolgáló állami öntözőművek energiaköltségeinek támogatására, újból benyújthatóak és automatikusan engedélyezve lesznek a vízhasználati igények, illetve, a biztosítóknak a bárbejelentést követően 14 napon belül folyósítaniuk kell a termelőknek megítélt kártalanítás összegét. Mennyiben segítség ez a bajba jutott agárvállalkozásoknak, mennyiben oldják meg az aszállyal összefüggésben aktuálisan felmerült gondokat?
– Az állami öntözőművek energiaköltségeinek támogatása fontos dolog, de jelen helyzetben nem tudom, mennyire segít a rajtunk, ugyanis, az alföldi gazdák földjei mellett minden lehető, minden elképzelhető víz kiszáradt. Magyarán, nincs honnan öntözni, és rövid távon nem is látszik, honnan kerülhet ezekbe víz. A takarmány szállításának támogatását célzó hárommilliárd forintos keret nyilván enyhít a szállítmányozási költségek elszállása miatti gondokon, de alapvetően nem oldja meg a problémát.
– Mennyiben enyhít a likviditási nehézségeken a hitelmoratórium?
– Valószínű, hogy elsősorban a 2,5 százalékos kamatozású állami, nemzeti bankos olcsó hitelek fognak megjelenni a moratóriumban. Az utóbbi időben elérhető 10-12 százalékos kamatozású hiteleknél azonban kétszer meg kell gondolni, érdemes-e élni a törlesztés felfüggesztésének lehetőségével. Ez a megoldás ugyanis, a moratórium lejártát követően nagyon sokba kerülhet. De mindent összevetve: ha a kamatfizetést is tőkésítik, vagyis, másfél évig nem kell fizetni az már egy komoly segítség lehet.
– Valamikor az a mondás járta, hogy szőrben-bőrben vagyon a gazda pénze, vagyis, a hasznot az állattartás termeli. Mostanában viszont, éppen az ellenkezőjét hallani, az állattartók azt állítják, hogy a szántóföldi növénytermesztés sokkal jobban jövedelmez. Sőt, az is felmerül, hogy nem is lesz elegendő takarmány, mert a növénytermesztők – részben a háborús konjunktúrával számolva – nem is vetettek takarmánynövényt, amit meg vetettek azt elvitte az aszály. Milyen válasza lehet egy ilyen helyzetre egy felelős állattartónak?
– Tíz éve beszélünk arról, hogy válságban van a magyar állattenyésztés. Ez részben igaz, hiszen, ha megnézzük az egyéb ágazatok jövedelemtermelő képességét, akkor valóban ezt látjuk. Van egy kiszolgáltatottság feldolgozó iparon és a nagy áruházláncokon fogyasztói oldalról, és van egy szorítás az input, a beszerzés oldaláról is. Ez utóbbi oldalról különösen élesen jelentkezik az a „négy baj”, amiről fentebb beszéltem, hiszen, jelen pillanatban nagyon jól eladható a kukorica, búza, ami az állattartók oldaláról azt jelenti, hogy a takarmány drága, a kínálat pedig, szűkös. Erre a beszorított helyzetre nem könnyű választ találni, de azért akad néhány olyan példa, ami adekvát választ ad erre a beszorítottságra, és amit talán, érdemes követni Egy nagyon szép példa a az adekvát válaszra a csirkevertikumot működtető Master Good cégcsoport által kidolgozott és fokozatosan felépített körkörös gazdálkodási modell, ami durva megközelítésben azt jelenti, hogy a melléktermék melléktermékéből is terméket csinálnak. Ahogyan azt a legifjabb tulajdonos Bárány Péter megfogalmazta, már csak a csipogást nem adják el. Ezt a modellt szeretnénk most mások számára is megmutatni, de hoztunk rajtuk kívül más olyan vállalatvezetőket is, akinek van valami plussza. A Hajdúböszsörményi Béke Mezőgazdasági Kft.-nek van biogáz üzeme, ami a maga száz-kétszáz millió forint értékű áramtermelésével jelentősen hozzájárul az önköltség csökkentéshez. Ez azért – különösen nyomott tej-, vagy sertéshúsár mellett – egyáltalán nem elhanyagolható hatékonyságnövekedés. De követendő példa lehet a NAGISZ is, ők élelmiszer feldolgozással, illetve, tovább feldolgozással növelték a hozzáadott értéket.
– Ugyancsak izgalmas kérdés, hogy milyen támogatások lesznek jövőre. Hallhatnak-e erről az esszenciális információkat a Farmer-Expón az agráriumban érintett vállalkozások képviselői?
– Ezt a nagyon fontos témakört az Agrárkamara vállalt magára, és reményeim szerint, nagyon szépen le fogja vezérelni az ezzel kapcsolatos szakmai eszmecserét, különös tekintettel az új elemnek számító, zöldtámogatás csomagra. Sokan felvethetik, miért beszélünk a ’23-as támogatásokról most, amikor a nyakunkon az aszály, ami igaz, de nekünk mégis elemi érdekünk, hogy beszéljünk a jövő évi támogatásokról. Ősszel ugyanis, már aszerint kell vetni, nem úgy, ahogy „szoktuk”. Roppant morcos vagyok, amikor a kollégáim azt mondják, főnök, azért csináljuk így, mert így szoktuk. Én meg ilyenkor mondnom, ez a sárga lap! Megszokásból ugyanis, ma már sem gazdálkodni, sem céget működtetni nem lehet.
Forrás: figyelo.hu
A következő FARMER-EXPO-ig hátralevő idő: